2017. sze 28.

A szülők iskolája

írta: SemmiKülönös
A szülők iskolája

Sziasztok!

Elmélkedéseim során arra a megállapításra jutottam, hogy szülőnek lenni nehéz. Nem csak maga a tény, hogy fizikailag nehéz szülőnek lenni, de lelkileg is univerzumot megrengető erőket mozgat meg az emberben. Másrészről a szülőségben improvizálni kényszerül az ember mert iskolában ezt nem tanítják. Hogyan kell jó szülővé válni? A szülő is ember és hibázik nem is keveset.

Létem egyik legszebb időszaka az a 9 hónap volt, amikor a szívem alatt hordtam egy kis életet. Amikor megtudtam, hogy babám lesz repkedtem örömömben, pár napig csak az én titkom volt. Amikor az SZTK-ban végeztem a védőnőnél leültem az aulába és forró teát ittam egy párizsis zsömle társaságában. Meghitt édes hármasban voltunk: a kaja, a babám, és én. Teltek a hónapok és  megmozdult ez a pici élőlény a hasamba. Az idő előrehaladtával már nem fért a hasamba, folyamatosan az oldalamat akarta kirúgni, kinyomni, ahogy csak tudta.

Egy szép nap császármetszéssel segítették a világra ezt a pici kis lényt aki annyira tökéletes és védtelen volt mint egy szál kedves hóvirág. Ez a pici baba is olyan tiszta és törékeny mint ez a nemes kis virág. Születéskor nem csak egy baba születik meg hanem megszületik egy Anya és egy Apa is.hovirag-139657.jpg

Amikor visszavittek a kórterembe jöttek csatasorban a látogatók a közeli rokonok, barátok. Mindenki a babára volt kíváncsi. Érdeklődtek mi van vele, hogy van, egészséges-e... aztán feleszméltem...jó, jó a baba de velem mi van senki sem kérdezi? Senki nem kérdezi, hogy az anya jól van mi van vele?

Lett egy babám és olyan mintha megszűntem volna létezni. Attól, hogy anya lettem én még ugyanúgy ember, nő, társ, feleség és barát maradtam. Lehet önzőnek tartotok, de én nem áldozom fel magam és az életemet a gyermekemért. Egyrészt egyik gyermek sem várja el ezt az áldozatot a szüleitől, másrészt akármilyen "hihetetlen", nekem is csak ez az 1 életem van! Nincs több! Nincs több dobásom, nincs több esélyem nekem sem!

Természetesen a gyermekemnek mindent megadok ami szülőként és emberként lehetséges. Rengeteg szeretetet, törődést, gondoskodást, türelmet és anyagilag is mindazt ami erőmből telik. Mindeközben nem feledkezem meg arról, hogy nem csak anya vagyok, hanem ember, társ, szerető, nő, barát és én is valakinek a gyereke vagyok!!!

Ez a kis törékeny "hóvirág" ma már egy nagy mamlasz kamasz :)gyerek_szamitogep.jpg aki visszabeszél, visszaél a türelmemmel, érdektelen, makacs, ő mindent jobban tudó tinédzser, sokszor tiszteletlen valaki aki néha csalódást okoz. Néha úgy érzem, hogy ezzel a viselkedésével kiöli belőlem a feltétel nélküli szeretetet. Az ember egy magányos délutánon megkérdezi magától vajon mit csinált rosszul és rádöbben, hogy bizony szülőnek lenni nehéz. Nehéz szeretni egy ilyen kamaszt akivel olykor vannak nagy pillanataink és másnapra semmivé foszlik, mintha törlődne az egész. Ilyenkor azt gondolom, hogy ezek az órák közelebb hoznak minket egymáshoz, de úgy érzem, hogy a kötődés folyamatosan elmarad az ő részéről.

Talán meglenne, vagy talán meg is van a kötődés, csak nem tudja vagy nem meri kimutatni? Azt akarom mint minden szülő...EMBERRÉ formálni a gyermekem aki majd megállja a helyét egyedül is amikor én már nem leszek...Most még veszett fejsze nyelének látszik. Kár, hogy a szülőséget sehol sem tanítják, most lehet be iratkoznék egy kurzusra!szulo_nehezseg.jpg

Mielőtt hozzászólást írnál kérlek őszintén nézz magadba és úgy alkoss véleményt! Manapság az emberek igen könnyen ítélkeznek a másik ember felett! Írj véleményt és tartsd tiszteletben az enyémet!

Köszönöm!

Ezután a magvas gondolatok után is várom a véleményeket ide vagy a semmikulonos1@gmail.com címre!

TUTCH!

Üdvözlettel:emblema_1.png

Szólj hozzá