Sziasztok!

Mielőtt rátérnék az első számú nagyvadra, el kell mondanom nektek, hogy rengeteget tanultam a netes társkeresés kapcsán. Leginkább saját magamról tudtam meg a legtöbbet. Megismertem azt, hogy mire vagyok képes, mik a korlátaim és mi az amiben gátlástalan tudok lenni. Tettem olyan dolgokat amiket nem tudtam elképzelni magamról. Lelkiekben sokkal nyitottabb és bátrabb lettem, kedves férfiak által nőtt az önbizalmam, jobban megismertem magam, milyen vagyok, mi az amit ki lehet hozni belőlem.

Azt is megtanultam, hogy ez a netes világ nem mindig olyan mint amilyennek az ember elképzeli. Én azt gondoltam micsoda marhaság bárkibe is beleszeretni neten keresztül, pusztán csevegés alapján, hiszen nem látjuk a másikat, nincs személyes kontaktus a másikkal, nincs semmi ami az érzékekre hatna. Sem egy hang, sem illat. Úgy véltem az egész számítógép egy halom fém, meg műanyag és amikor megunom a neten való szörfölést csak kikapcsolom és kész!!! De ez nem így van. Mert amikor megismerkedem valakivel akkor hirtelen belépek az életébe és ne adja az ég még jól is érezzük magunkat, akkor más dimenzióba kerül az egész virtuális kaland. A gép kikapcsolása után is megmarad az illető a gondolatokban, arra gondolunk, hogy mit csinálhat a másik, vagy éppen amit reggel írt azt vajon hogyan értette, vagy elmerengünk azon, hogy a másik gondol-e vajon ránk... Rájöttem, hogy a neten való ismerkedés nagy felelősséggel jár. Olyan mint a Kis Herceg...tudod...felelős vagy azért akit megszelídítettél...

Számtalanszor előfordult velem, hogy számítottak rám, hogy majd beszélgetünk, mondok pár jó szót amivel szebbé teszem a csevegőtársam napját. Amikor megértettem, hogy nem lehet emberek életébe ki-be sétálni, akkor jöttem rá, hogy kezdek valakibe beleesni...Ezt a történetet fogom elmesélni nektek.

Azt hiszem egy szép májusi délutánon kezdődött. Szokásos csevegésnek indult. Egy vállalkozóval akadtam össze aki hasonló okokból volt fent a neten mint én. Csak ismerkedni akart, megtudni, hogy más emberek hogyan gondolkodnak, hogyan élnek. Nagyon élvezetes volt a vele való kommunikáció, elmesélte, hogy nagyon szeretett motorozni egészen addig amíg nem lett egy komoly balesete. Ez a baleset teljesen más emberré tette másként tekintett a világra. Érdekesnek tartottam Őt, vicces volt, valahogy egy rugóra járt az agyunk, értettük egymás csipkelődését, vicceit. Elmesélte félrelépését ami eléggé komolynak tűnt, már-már szerelem lett belőle, de nem akarta a házasságát felrúgni. Folyamatosan tanácsokat kért tőlem, vagy éppen elpanaszolta az aktuális problémáját. Én sosem panaszkodtam neki, inkább örültem, hogy fontosnak tartja a véleményemet. Egészen addig cseteltünk, amíg azzal hozakodott elő, hogy szeretne velem telefonon is beszélni. Én nem nagyon akartam. Miért? Megnéztem őt még az akkori iwiwen és semmit sem értettem. Ez a pasi nagy kaliber, gazdag vállalkozó több ingatlan tulajdonosa, az ismerősei majd mind egyetemi végzettségűek, nem kevés celeb arc nézett vissza rám... Úgy éreztem magam mint egy kakukktojás...Ez a pasas mit akar tőlem? Nem ugyanabban a körben forgolódunk két különböző világban élünk. Ezt én felvetettem neki, amire azt válaszolta, hogy én megértem őt, velem mindent meg tud beszélni, nagyon fontos vagyok a számára. Mindig ezt mondta, hogy fontos vagyok...

Nagyon nem akartam, de végül is beszéltünk telefonon. Tudtam, hogy ez lesz...már a hangja is lenyűgözött...ez a pasi egyben volt nagyon...A kinézete, a hangja, ahogy beszélt, ahogy gondolkodott, és a humora, incselkedése teljesen megegyezett az enyémmel. Én nem tudtam milyen benyomást tehettem rá, csak azt éreztem nem lesz ez így jó...Azt hiszem kisebbségi komplexusom támadt. Nem éreztem odavalónak magam....hozzávalónak...az ismeretségi köreibe tartozónak...bizonytalan voltam pedig ez nem nagyon jellemző rám. Az is lehet, hogy éreztem a veszélyt amit egy "nagy vad" tud okozni.

Sosem tett semmilyen szexuális kijelentést, legalábbis direktbe nem, de burkoltan, incselkedve, poénosan csipkelődve, viccesen, kétértelműen ha úgy vettem akkor végül is tehetett....Szóval érthettem így is és úgy is. 

Ezt pedig imádom!!! :-)Felpezsdíti a hangulatot, nevetésre késztet, a hamu alatt szunnyadó parazsat felizzítja! Mondhatom azt, hogy működött köztünk a kémia egy halom fémen és műanyagon keresztül!!!! Napról-napra egyre jobban vártam, hogy mikor tudunk beszélgetni. Valamikor reggelenként megjelent az akkori messengeren, beköszönt és virtuálisan együtt kávéztunk. Aztán egész nap arra vártam mikor jelentkezik megint, és amikor bejelentkezett, csak pár szót kellett hozzám szólnia máris zengett az egész ház a nevetésemtől, de lehet, hogy röhögés volt :-)))) Nagyon nagyon izgalmas volt vele beszélgetni, segítettem neki az egyik vállalkozásához logót választani, kikérte a véleményemet a színekről a betűformákról. Érdekes módon sosem hangzott el köztünk, hogy majd fogunk találkozni...Aztán egyik este fura dolgot kért tőlem...írjam le neki, hogy hogyan képzelném el vele a szeretkezést...Nem értettem a dolgot miért akar ilyet, hiszen konkrétumok sosem hangoztak el köztünk, sosem tudtam, hogy vonzódik-e hozzám, mit jelent az, hogy fontos vagyok és most ez a kérés....összezavart... Azt válaszoltam neki, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, mire ő elszomorodott, hogy akkor mint férfi nem sokat érhet.. Természetesen félreértettük egymást elmagyaráztam neki, hogy nem, nem azért nem tudom megtenni, hanem azért mert valószínűleg másnap is fogunk beszélgetni és akkor majd hogy"nézek a szemébe"? Másnap egészen más nap lesz és akkor hogyan tovább? Lehet minden meg fog változni, hogyan folytatjuk? Azt hiszem megértette nem kérte többet.

Majd beindult a vállalkozása, megnyitó és minden mi ezzel járt. Egyre kevesebbet tudtunk beszélni. Bizonytalan volt minden napja, szállítókat várta, az üzletben töltötte minden napját csak pár percekre tudott bejelentkezni. Nekem ez az idő nagyon kevés volt, sokkal többet akartam belőle. Aztán ezt szóvá is tettem, majd megírtam neki, hogy nekem ez így nem megy szeretném vele befejezni ezt a kapcsolatot. Nagyon nem akart elengedni és volt egy utolsó nagy beszélgetésünk ami a lelkemnek fantasztikusan jól esett és akkor jöttem rá, hogy menthetetlenül belezúgtam, mint az a bizonyos vak ló...Ha már nem tud több időt velem tölteni, akkor ne töltsön semennyi időt sem, mert nekem az nem elég, így jobb ha egyáltalán nem beszélünk többet. Nem engedem, hogy ki-be sétáljon az életemben!

Azt nem tudom volt e sejtése az érzéseimről, próbáltam nagyon titkolni. Azt sem tudom, hogy Ő érzett e valamit irántam sosem mondta még célozgatásokat sem tett amin akárcsak el kellett volna gondolkoznom...semmit sem...Szörnyen nehéz volt megválnom a másik felemtől mert pont olyan volt. Aztán törölt mindenhonnan..messengerről, társkeresőről... 2 hónap után írtam neki egy levelet amelyben végleg elköszöntem tőle és azóta sem hallottam felőle. A kedves Lovagot mint szívem majdnem el rablóját örökre megőrzöm emlékezetemben, mert beteljesületlenül is gyönyörű élmény volt.

Ebből a fejezetből nekem az a tanúság, hogy egy netes társkeresésnek muszáj valahová fejlődnie, mert ha nincs fejlődés akkor abból a kapcsolatból semmi sem lesz. Kifullad. Nem úgy történt ahogy elképzeltem. Most már értem, hogy a férfiak miért is akartak találkozni velem. A fejlődés miatt. Van egy pont ameddig elmegy a dolog, de aztán? Aztán tovább kell építeni a kapcsolatot. Egészen addig ameddig csak lehet. Én ebből a nagy vadból ennyit tudtam kihozni. Elképzeltem mi lett volna ha...nem tudom.

Minden úgy jó ahogy van, minden úgy jó ahogy volt.

Az egyik nagy vadat leterítettem, legközelebb a másik nagy vaddal fogom folytatni.

Ha nektek is van a társkereséssel kapcsolatban történetetek,véleményetek írjátok meg ide vagy a semmikulonos1@gmail.com címre!

Addig is TUTCH! (a Téma az UTCán Hever!)

Üdvözlettel: