Ismételten sziasztok!

Újból jelentkezem, mert egy friss élményemet szeretném veletek megosztani. Igaz nem a legjobb élmények közé tartozik, de a rossz élmény is élmény.

Egy hete a bőrgyógyászaton jártam, mert az arcomon, pontosan az arccsontomon, volt valami nem odaillő, ami már nagyon zavart és úgy döntöttem, hogy leműttetem. Ha a bőrötökről le akartok valami nem odaillőt műteni, előtte ajánlatos bőrgyógyászati vizsgálaton megjelenni. Én is így tettem, egy kedves doktornő megvizsgált és nem csak azt a területet ami érintett volt, hanem MINDENHOL! Nem végzett fémunkát nem ám...közölte vegyem le a felsőm ott is megnézi milyen anyajegyek vannak. Feltett pár kérdést, hogy mennyit napozok, van-e valahol problémás anyajegy és ezután  az ambuláns lapot a kezembe nyomva távozhattam. A vizsgálat várakozási idővel kb 40 perc 1 óra hossza volt.

A következő lépés sebész szakorvos megkeresése.. Ehhez hozzátartozik, hogy a bőrgyógyász, sebész, vagy szemész szakorvos megkeresését javasolta Talán a szemészeten jobb, finomabb műtőfonalak vannak, de most már mindegy mert már seb Helyesarcú lettem:-) A sebészeten a rendelést sajnos 8 óra helyett 9 órakor kezdték el. Várni kellett mint mindenhol. Körülöttem beteg emberek, ki ilyen, ki olyan problémával, aztán egy betegszállító is megérkezik a betegével. Mindenki türelmesen várja a sorát. Majd 9 órakor megjelenik egy magas, jó kiállású sebészorvos telefonnal a fülén.Pár perc várakozás után beszólítottak. Fel kellett vennem egy lábvédőt és az asztalra feküdtem. Az asszisztens mindent elmondott, hogy mi fog velem történni. Megjelent a doktor úr és öblös hangján köszöntött. Miután az asszisztens felsegítette rá a gumikesztyűt, odalépett hozzám és elmondta, hogy most a műtéti területre izolálókendőt tesz és beadja az érzéstelenítőt. Nagyon őszintén be kell valljam, hogy a szuri kissé fájdalmas volt, feszítette a bőröm,úgy éreztem mintha egy lufi lenne az arccsontomon. 1-2 perc múlva elkezdődött a "nagy műtét". Ebből viszont tényleg semmit sem éreztem. Behunytam a szemem mert az erős fényű orvosi lámpa teljesen elvakított, közben a kendő alól kiszóltam az orvosnak, hogy "Doktor úr csini kis sebhelyet készítsen!

A kimetszés nagyon gyorsan megvolt, következett az öltés. Ez sem fájt, de éreztem ahogy a cérna húzta a bőrömet. Kb 3-4 öltést applikált a bőrömbe. Ez 8-10 percig tartott. Megköszöntem és kifelé jövet megdicsérgettem magam milyen bátor is voltam.

Azért meséltem el ezt a kis emléket, mert aki vár hasonló műtétnek nevezett beavatkozásra, javaslom, hogy ne féljen és bátran menjen el szakorvoshoz!

Egy másik jellegű tapasztalat...

Az orvosok és a személyzet teljesen természetesen viselkedtek, kedvesek, tárgyilagosak voltak. Kicsit sem éreztem, hogy ellenszenvvel viseltetnének irántam, mint beteg iránt. Semmiféle "hála kifejezési eszköz" szóba sem került. Egy őszinte, hálás pillantás részemről és egy köszönöm szépen is megtette. Van még bizodalmam az egészségügyben és azt gondolom, hogy ki milyen orvos vagy ápoló ez is emberfüggő. Ki mennyire elkötelezett hivatása mellett, kit mennyire veszélyeztet a burn out , kiégés szindróma.

Érdekességként...tudtátok, hogy a bőrünk a legnagyobb szervünk mely 1,4-1,6 nm2 kiterítve? Attól függően milyen magasak vagyunk... A testünk elsődleges védelmi vonala. Védelmet nyújt a hideg, meleg és a kórokozók ellen, valamint fontos érzékszervünk. Nagyon vigyázzatok rá!

Tehát a varratok most még bennem vannak, ám amikor kiveszik megírom milyen kis csini sebem lett!

Köszönöm, hogy elolvastátok, legközelebb is jövök egy másik írással, mert ne feledd a téma az utcán hever! (TUTCH ÉN TALÁLTAM KI:-)))

Üdvözlettel: