Sziasztok!

Meg volt a "nagy" vizsgálat az aneszteziológián. 11 órára volt időpontom, biztos ami biztos, már fél 11-kor ott voltam. Nem kellett várni, kijött egy asszisztens, beszedte a papírokat, ami kérdőívből és sok-sok leletből állt.Kiadtak egy papírlapot amit el kellett olvasnom. Érzéstelenítéssel kapcsolatos információk és ennek tudomásul vétele volt a témája. Amint elolvastam már szólítottak is be. Egy 55 év körüli hölgy ült az asztal másik végén és kérdezgetett. Miért kell ilyen fiatalon megműteni, mi történt? Közben a leletemről beírta a számítógépbe az adatokat. Vérvétel, EKG, mellkas rtg. eredményeit. Közben a régi műtéteimről beszéltünk és végül azt is megkérdezte, hogy hogyan szeretném a műtétet...altatásban vagy epidurális érzéstelenítést szeretnék? Sokáig az altatás mellett voltam, de meggondoltam magam. Az a helyzet, hogy mindkét érzéstelenítési módnak van előnye és kockázata. Valamint azt is említette, hogy a kritikusabb pontnál (amit én úgy értelmeztem, hogy amikor kicsontoznak és fűrészelnek, kalapálnak) akkor bebódítanak, valamilyen, kegyszerrel :-))))) Kicsit bealszom és mire felébredek új futóművem lesz!

Úgy döntöttem, lesz ami lesz, az ébrenlétet választom. Majd megkérdeztem, milyen műtéti technikával szoktak dolgozni, és éreztem, hogy a doktornő nem túl készséges. De ilyenkor a beteg tele van kétségekkel, biztos pontot keres, amivel próbálja megnyugtatni magát. Végül is kimondta azt a bűvös fogalmat amire vártam. Lehet, hogy minimal invazív beavatkozást választ az orvosom, ő ezt nem tudhatja inkább őt kellene megkérdeznem. Ebben teljesen igaza volt és tudtam is, hogy őt kellene meginterjúvolnom, de nagyon nehezen lehet elérni, akár személyesen vagy telefonon. Elköszöntem és bement utánam a következő, a váróban 4-5 páciens várakozott. 10 óra 50 perckor már úton voltam hazafelé. Kicsit úgy éreztem, mintha futószalagon történt volna ez az egész, nem szeretem amikor valaki rutinból teszi a feladatát. Ő a szakember, feltételezem, hogy tudja mit csinál, ebben a helyzetben csak Bízni tud az ember.

Egy vérvételt, pontosan egy szerológiai vizsgálatot kell még megejtenem a műtét előtt 5 nappal és az eredményt letelefonálni a kórháznak. Másnap hívott az orvosom érdeklődött, hogyan állok a vizsgálatokkal, minden rendben van vajon? Igennel válaszoltam és megjelenek a megbeszélt időpontban.

Tehát jövő héten labor, telefon és nagyon kell vigyáznom magamra, hogy semmilyen bacilus ne támadja meg a szervezetem. Egyre furább a helyzetem, már nagyon várom a műtétet, meg nem is, csak jókat hallok az ismerősömtől akit nem rég operáltak, fut-szalad az utcájukban és nincs semmi fájdalma. Őt szeptember 20-án műtötték. Bízom abban, hogy minden rendben lesz, nem is a műtét lesz nagy dolog, hanem utána lesz meló. 

Szóval én így tekintek a jövőm felé, tele vagyok izgalommal, néha még aludni sem tudok.

Remélem tudok másoknak is segíteni azzal, hogy leírom a történetemet, aki hasonló helyzetben van csak annyit tudok írni vigaszként, hogy bízzon magában és az orvosában. Egyelőre én is ezt teszem.

Most befejezvén tudjátok, hogy a téma az utcán hever, írjatok!

Üdvözlettel: