Sziasztok! 

Ma nem egy felemelő témát hoztam nektek. Ahogy a cím is mutatja nehezen emészthető tárgykörről szeretnék írni. Adva van egy szülő, akinek épp kamaszkor közepén tart a gyermeke. A kapcsolatuk rendezettnek mondható mind az anya mind a párja részéről. Imádják a néha morcos, önmagával szörnyen elégedetlen nagy kamaszt. A szülők mindig dicsérik, hogy milyen csini, szép a haja, jól néz ki, de a tinédzser nem hiszi el. Szerinte ő nagyon csúnya, kövér, mit lehet rajta szeretni. A tanuláson is bőven lehetne mit javítani, és a szülők minden áldott nap számon kérik a gyermeket. A gyermek állandóan kifogásokat keres arra miért nem kell tanulni és ez meg is látszik a jegyein. Penge esze van a csemetének, de a hozzáállása csapnivalóan rossz. Lusta.

Semmi sem érdekli csak egyvalami...a számítógép! Ahogy hazaér a lakásba, rögtön ledobja a táskáját és gépezni megy. Minden más háttérbe szorul...a családja, a tanulás, a mindennapi kis apróbb dolgok. A számítógépezésnek rendel alá mindent. Szinte rabjává, szenvedéllyé vált a gép. Sokszor beszélni sem lehet hozzá mert dührohamot kap. Élete elképzelhetetlen a virtuális valóság nélkül.

Történt egyszer, hogy egy nap nem volt internet, nem tudni miért. Amikor a kamasz hazaért, megkérték a szülők, hogy 5 percre menjen be hozzájuk mert beszélni akarnak vele arról, hogy nincs internet. A kamasz nem volt hajlandó beszélgetni, nem ért rá. A szülők ezen kiakadtak, hogy csemetéjük 5 percre nem akar szóba állni velük. Pár perc után amikor a kamasz érzékelte, hogy nincs net, rögtön beszélni akart a szüleivel, de a szülők akkor már azt gondolták, hogy majd később mesélik el mi történt, ha már a gyerekük nem adta meg azt a tiszteletet és időt ami szükséges lett volna. 24 órából 5 percet nem adott a kamasz a szüleinek.

A kamasz térült-fordult, miközben anya kiment a konyhába és gyanúsan hátat fordított neki a gyermeke. Ollót és kötszert látott nála. A gyermek a fürdőszobába rohant, az anya utána. Kérlelte a gyermekét, hogy forduljon meg, de az ellenségessé vált és ordított, hogy hagyja békén menjen ki. Az anya nem tágított, és amikor nagy nehezen megtudta fordítani a kamaszt akkor látta, hogy hevenyészve, de be van kötözve az alkarja. Nagy könyörgések, kérlelések árán a serdülő feltárta az alkarját. Temérdek karcolás, sebesülés volt a karján, szinte megszámlálhatatlanul sok. Az anya rettenetesen elképedt és ijedt volt, nem értette miért tette....

A kiskorú elmondása szerint, úgy vélte, hogy a szülei elvették tőle az internetet, azt gondolta, hogy bosszút áll, ellenség mind a két szülő. Vagdosta a szavakat a szüleihez, szinte rideg, érzéketlen, és lelketlennek hatott. Az anya sírt a kemény szavak hallatán és mélységesen csalódott volt, hogy mindent hajlandó áldozni a gyermekéért és a gyermeke mégis ilyen rossz szülőnek tartja. Csak azért mert nincs internet ami a szülők önhibáján kívül adódott, a kamasz képes kilépni az életből, illetve megpróbál nyomást gyakorolni a szüleire ezzel a tettével.

 Azt gondolom, hogy igen súlyos ez a függőség. Ez a kamasz képes volt önmaga ellen fordulni csak azért mert nem tudja lekötni az idejét semmi mással csak számítógépezéssel. Ha nincs internet elérés, vagy a gépezés valamilyen akadályba ütközik, akkor úgy érzi, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. El sem tudja képzelni, hogy az idejét másképp is el tudja tölteni. Meggondolatlan cselekedet volt önmaga ellen fordulni, egy 5 perces beszélgetéssel mindent meg lehetett volna oldani. Ezzel a tettével sok minden felszínre került. Nyilvánvaló, hogy több probléma tevődik össze ebben a történetben. Mit kellene tenni a szülőknek??? A szülők nem eléggé figyelmesek? Talán nem engednek elég teret a serdülőnek? Szigorúbbnak vagy engedékenyebbnek kellene lenni? Túl sok az elvárás?

A kamasznak mit kellene tennie? Időt szánni a családjára? Leülni 5 perce beszélgetni? Elfogadnia önmagát? Hogyan lehet ezekben a dolgokban segíteni?

A szülőkben is mély nyomott hagyott ez az eset, úgy vélik ez figyelemfelkeltés volt. Azóta az anya igen zaklatott nem tudja hová vezet ez az egész, most hagyja a serdülőt, nem nyaggatja a tanulással. A kamasz is kicsit másként viselkedik, picit lecsendesedett, 5 percre megáll beszélgetni, elmeséli hogyan töltötte a napját. A számítógépezés az maradt, a mai világban nem lehet teljesen eltörölni a számítástechnikát. Ott nézik a leckéket, házi feladatot is a neten böngészik, az élet szerves részévé vált.

De vajon, hol a határ? Mikor válik szenvedéllyé, nem csak a kamaszok szenvedélyévé, hanem a felnőttek szenvedélyévé is???

Ha ez a poszt  valamilyen gondolatot indított el bennetek, írjátok meg kommentbe, vagy a semmikulonos1@gmail.com címe.

Legközelebb vidámabb témával jövök! Addig is a téma az utcán hever!

Üdvözlettel: