Sziasztok!

Folytatva a történetemet a műtét utáni estén is nagyon rosszul aludtam. Igaz akkor már tudtam oldalra fordulni, de nem sokáig tudtam így maradni, mert húzott vissza a fenekem. Az egész testem el volt nehezedve. Ólomsúllyal ment az idő, azt gondoltam, sosem virrad meg. De csak eljött a reggel és vele együtt a reggeli vizit is. Gondoltam viccesen megkérdezem az orvosom, hogy mikor is mehetek haza. Erre ő nem éppen viccesen azt mondta, hogy pénteken.

Mindig így járok...amikor komolytalanul kérdezek bármit is mindig beletrafálok a közepébe. Nagyon megörültem a pénteknek, szinte hihetetlen volt számomra. Valamikor gyerekkoromban heteket töltöttem a kórházban, még a varratokat is ott szedték ki. Most ezzel szemben az a protokoll, hogy varratokkal együtt kiengednek, és ha van valaki, mondjuk háziorvos aki kiszedi a varratokat, akkor ő megteheti. A szerdai nap is ugyanúgy folyt mint a többi. Reggel megérkeztek a kórterembe a műtétre váró betegek, a nővér előkészítette őket a szokásos módon, majd reggeli, kötözős nővér...a kötözős nővér nagyon értette a dolgát, precízen, nagy szakmaisággal végezte a feladatát, szedte le a kötéseket, fertőtlenített, rakta fel a steril kötszert. Pikk-pakk készen volt. Ezután gyógytorna, kis pihi, ebéd, és természetesen a látogatók is megérkeztek.Hozzám csak egyszer jöttek látogatni, akkor is elkényeztetett a család házi húslevessel, kávéval...Sürögtek-forogtak körülöttem, lefürösztöttek ahogy lehetett, természetesen a sebemet nem érhette víz.

A délután kissé csigalassúsággal telt 2 percenként repülő szállt el a kórház fölött, de nem volt zavaróMost már semmi sem érdekelt, tudtam, hogy közeleg a hazamenetel napja, derűsebben tekintettem a jövő felé ami nem volt messze. Péntek reggel is eljött, hazafelé menet csak fekve szállítandó minden csípőprotézis műtéten átesett beteg. Ülni nem szabad!

Otthon már nagyon vártak, és azóta is minden lehetséges földi jóval ellátnak.Lesik minden kívánságomat. Nagyon hálás vagyok a családomnak, és a sorozatos műtétek ellenére is roppant szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen családba születtem és olyan társam van, akit a sors rendelt mellém biztos vagyok benne, hogy Ő nekem készült, nekem szánta az Élet! :-))  (ez a mondat hosszúra sikerült)

Most itthon vagyok és a következő részben leírom, hogyan is töltöm napjaimat.

Addig is jó olvasást kívánok hozzám, írjatok ha van véleményetek!

Addig is a téma az utcán hever!

Üdvözlettel: