Sziasztok!

A cím nem elírás, az alapgondolat nem a társkeresés volt, csak barátkozás, ismerkedés kötetlenül, mondhatni kis csevegés minden komoly szándék nélkül. Azt gondolom a mai világban nagyon felkapott és divatos téma lett. Való igaz, hogy az ismerkedés helyi, tárgyi feltételei igencsak korlátozottak. A fiataloknak még csak csak megvan az ismerkedési közegük. Iskola, tömegközlekedés, különböző programok, fesztiválok, diszkó... A középkorú illetve idősödő embereknek behatárolhatóbb az ismerkedési környezetük. Munkahely (sokszor nem szerencsés) tömegközlekedés, talán fesztiválokra is járhatnak a középkorosztályból valók, idősekre nem annyira jellemző, diszkóba nem gondolnám, hogy sok meglett felnőtt járna. Azt sem szabad elfelejteni, hogy idősebb korban nehezebb az ismerkedés is, talán felnőtt korunkra kicsit zárkózottabbak és bizalmatlanabbak leszünk,  az élettapasztalataink miatt.

Ezekből a gondolatokból kiindulva úgy érzem a netes társkeresés igazán jó felület. Mondom ezt én, akinek igazából csak jó tapasztalatai vannak. Tudom, hogy nehéz elhinni, nekem nagyon jól bevált és mély nyomokat, gazdag élményeket hagyott bennem. Ezeket az élményeket szeretném "papírra" vetni, a kezdetektől fogva a végkifejletig, bizonyára kapok majd hideget-meleget, de az is lehet, hogy tudok majd segíteni valakinek. Posztírás közben lehetséges, hogy nem megfelelő angolsággal írom a "cset" vagy egyéb szavakat, élek az alkotói szabadságommal :-)))))

Az egész netes társkeres(őz)és a barátnőm válása után kezdődött. Egyszer csak felkeresett és azt mondta kéne neki egy pasi és arra gondolt, hogy ki kellene próbálni a netes társkeresést. Ebben kéri a segítségem, én pedig érdekesnek találtam a gondolatot. Rögtön a számítógép elé ültünk és böngészgettük az oldalakat, csak olyan alaphangon, amatőr szinten, fogalmunk sem volt hogyan kell csinálni. Kiválasztottunk egy számunkra érdekesnek tűnő oldalt és elkezdtük a regisztrálást. Nem számítottunk olyan kérdésekre, hogy nicknév, meg bemutatkozó leírás, ezen kicsit el kellett gondolkodni. Sikeres regisztrálás után azonnal horogra akadt az első halacska :-)

 Mindig vannak olyan társkeresők akik a neten nézik a friss húst! Új husi amelyre rögtön rákapnak!!! Velünk is így volt és elkezdtük a csevegést. Az első ilyen élmény nekünk roppant izgalmas volt, talán nekem izgalmasabb mint a barátnőmnek. A levelezésben maradtak. Rám nagy hatást tett és izgalommal töltött el, hogy így lehet beszélgetni másokkal és ezen felbuzdulva másnap én is regisztráltam! :-)))) Én nem akartam társat, szeretőt, férjet, és semmi egyebet, hiszen férjnél voltam. Megtetszett ez a fajta világ és csak (én naívan) barátkozni, ismerkedni szerettem volna  időtöltésképpen, mert a munkám mellett rengeteg időm volt. Mielőtt bárki is ítélkezik, -mert az aztán nagyon megy, gyorsan ítélkezni a másik felett- a házasságom akkor már kifulladóban volt, szinte csak lakótársak voltunk akik egy lakásban, nem egymással, hanem egymás mellett élnek. Ennek ellenére sem kerestem szeretőt, pasit, férjnél voltam és ez visszatartott minden  nemű ismerkedéstől.

Természetesen nekem is mint minden embernek voltak előítéleteim az ilyesfajta barátkozással. Sosem értettem, hogyan is tetszhet, vagy szerethet bele bárki is a másikba neten keresztül. Szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, hiszen nem látjuk a másikat, bárki ülhet a másik végen. Azt gondoltam, hogy aki íly módon szerelmes lesz az egy hülye! :-))))

Tehát ott tartunk, hogy én is regisztráltam. Semmiképp sem akartam fotót kitenni magamról és sosem volt, mégis ismerkedni akartak. Nekem sem sokat kellett várni az első "páciensre". Elkezdtük a csetet és nagyon jól ment, úgy éreztem intelligens, kedves, érdeklődő valakibe botlottam. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a csetkérés folyamatosan villogott annyian szerettek volna beszélgetni velem. Úgy éreztem csak én vagyok egyedül a világon, mindenki engem akar! :-)))))

Természetesen a barátnőmmel folyamatos kapcsolatban voltam, oda-vissza ment a tapasztalatcsere, az élménybeszámoló, olyan is volt, hogy ugyanazon a napon mind a ketten beszéltünk ugyanazzal a pasival. Nagyon jó mókának tűnt. Aztán egy ilyen élménybeszámoló alkalmával gyanús lett valami. Aki a barátnőmet megkereste, ugyan ott lakik ahol az én csevegőpartnerem. A munkája is ugyan az, ugyan ott dolgoznak még a paramétereik is hasonlóak. Itt már erősen gyanakodtunk, hogy minket ugyanaz a pasi szédít! :-))) Hogyan is kéne kinyomozni??? Latba vetettük még az akkori iwiw-et és szétnéztünk rajta, csak a keresztnevüket tudtuk és a lakóhelyet.Nem lettünk sokkal okosabbak. Azt is próbáltuk, hogy a barátnőm és én is ugyanabban az időpontban legyünk csetközelbe és hívjuk a delikvenseket csevegésre. Ez sem volt jó megoldás, mert egyszerre több csetelővel is lehet dumcsizni. Így is történt, én is és a barátnőm is kapott válaszokat. Nem maradt más hátra mint előre egyszerűen rákérdeztünk és akkor ért minket a meglepetés.

Amikor a barátnőm regisztrált , akkor beszéltünk egy bizonyos valakivel. Amikor másnap én regisztráltam akkor én is beszéltem egy bizonyos valakivel, de a kettő nem ugyanaz! Képzeljétek! Barátok voltak, akik szintén ugyan úgy regisztráltak mint mi és függetlenül egymástól ismerkedtek meg velünk. Ők is azt gondolták, hogy egy és ugyanaz a csaj ír nekik! Hát nem hihetetlen??? Szinte  a mai napig is hihetetlen számomra, hogy ez megtörténhet és mindjárt elsőre! A barátnőmet randira hívta az a bizonyos illető. A barátnőm sokat vacilált azon, hogy találkozzon  vele, igazából nem tetszett neki, de mégis ott volt a lehetséges randi izgalma. Ne felejtsük el, ő válás után volt, szabadon randizhatott.

Hogy a randi összejött-e és mi történt, az a következő posztomban írom meg, nem fogjátok megbánni ha velem tartotok, rengeteg izgalmas történettel fogok jönni!

Ha van véleményetek írjátok meg!

Tudjátok a téma az utcán hever!

Üdvözlettel: