A barátságról
Sziasztok!
Az én történetem 25 évvel előbbre nyúlik vissza. 15 éves voltam és a barátságunk "véletlenül" (nincsenek) kezdődött.
Valamiért mellém ültették az iskolában és elkezdtünk beszélgetni. Mindenféléről csevegtünk, zenéről, filmről, misztikus dolgokról. Együtt jártunk a suliba, segítettünk egymásnak a leckeírásban, titokban együtt cigiztünk, és innentől fogva elválaszthatatlanok voltunk. Érettségire is együtt mentünk, 4 év helyett 2 év alatt végeztük el a szakközépiskolát, és hirtelen vége lett a mindennapi találkozásoknak.
Párra találtunk, majd 1-2 évre megszakadt a kapcsolatunk, majd úgy esett, hogy abba a városba költöztem, ahol ő is lakott. Írtam neki levelet a címére...igen bizony rendesen levelet, amit postán kellett feladni :-)
Válaszolt, majd találkoztunk és onnantól kezdve soha többé nem váltunk el, nem vesztettük egymást szem elől. Egy munkahelyen dolgoztunk, végignéztük egymás házasságát, majd válását, együtt lettünk munkanélküliek, segítettük egymást jóban-rosszban. Úgy alakult az élete, hogy most külföldön dolgozik és kint él a párjával, de nincs olyan hét, hogy ne leveleznénk,(email) vagy más úton ne lépnénk kapcsolatba egymással.
Eme barátság már 25 éve tart, a szüleimtől eltekintve ez a legrégebbi kapcsolat az életembe. Még a gyermekemet és a páromat sem ismerem ilyen rég. Tudjuk egymás gondolatait, elég egy mondatot elkezdeni a másik befejezi. Érdekes módon, zenében, filmben, férfiakban különbözik az ízlésünk, de életfelfogásban és humorban teljesen megegyezünk. Nem tudnám nélküle elképzelni az életem, részemmé vált és ez most már mindig így marad. Megbízunk egymásban, kompromisszumok nélkül elfogadtuk egymást, semmit sem akarunk a másikban megváltoztatni. Őszintén nyilvánítunk véleményt és elfogadjuk, mert egy barát ne csapja be a másikat akkor sem, ha az a vélemény nem túl pozitív.
Az életemben nincs más igaz barát csak Ő és nagyon köszönöm, hogy létezik.
Mindenkinek kívánok legalább 1 igazi barátot, mert gazdagabbá, szebbé teszik az életünket. A barát az akivel lehet sírni vagy nevetni, és igaz az a közhely, hogy a bajban ismerszik meg.
"Az igaz barát az aki akkor jön amikor mindenki más megy."
A végére egy kis humor:
Köszönöm a barátságod!
Nektek is van hasonló történetetek? Írjátok meg, vagy ha van vélemény, hozzászólás azt is várom!
Addig is a téma az utcán hever, jövök legközelebb is!
Üdvözlettel:
