2017. nov 13.

1 évvel a csípőprotézis beültetés után

írta: SemmiKülönös
1 évvel a csípőprotézis beültetés után

Kedves leendő és csípőprotézis műtéten átesett Sorstársaim!

2016.11.14-én csípőprotézis beültetésre került sor. Egy éve protézissel élem az életem és úgy érzem, madárszárnyakon repül az idő. Most vagyok a legjobb állapotomban hisz még mondhatni csak "null kilométeres" a protézisem, most a legjobb a terhelhetősége, nincs kikopva, nincs elhasználódva.

Mindenre emlékszem amit erre a napra szabott rám az Élet, a kórházba indulás percétől a munkába való visszatérés percéig és a köztes időszakról kitörölhetetlen emlék maradt. Emlékszem a műtét előtti éjszakára, amikor csak 3 órát aludtam, és remegő izgalommal vágtam neki Életem egyik legnagyobb "kalandjának". Igaz ezt a kalandot nem én választottam.

Reggel 6 órára már a tett színhelyén voltam, a gyomrom már nagyon picire szűkült, ekkorra már a feszültség a torkomat szorongatta. Amikor a nevemen szólítottak felkavart izgalommal léptem a vizsgálóba, ahol gyógyszerallergia próbát végeztek. Nem sokkal később megjelölték a műtétre váró oldalt és felküldtek a kórterembe.

Innentől minden felpörgött, mintha csak mozifilmet néztem volna és Én voltam a főszereplő. Higgyétek el Élethű alakítást nyújtottam! Infúzió, katéter, gyógyszerek, kikérdezés. Pár perc múlva megjelent a műtősfiú és ágyastól elvitt a műtőbe. Ekkor már remegtem a stressztől, majd később a hidegtől, a műtőben 16 fok volt. Mindenki bemutatkozott aki a műtőben volt, ezt rokonszenvesnek és kedves dolognak tartottam, majd jött a szuri a gerincbe,. Ez már korántsem volt kedves és rokonszenves dolog talán még fájt is... Aztán kis vénás injekció és picit elszunnyadtam...csipo_kutya.jpg

A további történetet itt olvashatjátok.

És most hogy vagyok??? Köszönöm, nagyon jól!!!

Szenvedtem a szenvedéstől, a fájdalomtól, -na nem a csípőm fájt-hanem a derekam iszonyatosan! Leginkább keresztcsont-derék fájás volt amitől azt hittem sosem szabadulok. Voltak pillanatok amikor azt hittem hiába való volt a műtét, mert a derékfájdalmamtól nem fogok tudni járni. Kitartóan tornáztam, beszereztem egy fitness labdát (gimnasztikai labda) és fokozatosan használni kezdtem. Közben Hévízen is voltam rehabilitálódni, aki teheti menjen el, csodálatos hely és a kezelések, rengeteget segítettek rajtam. Hévízi történetem itt olvashatjátok!

csipo-355x173.jpg

Márciusban nagyon szörnyű állapotban voltam, májusban mérséklődött a problémám, Június 1-jén pedig vissza tudtam menni dolgozni és azóta csak egyre javulok, egyre jobban érzem magam, tornázok, labdázom, aerobikozom, persze csak a magam módján amit a testem is elbír. Jelentősen nőtt az állóképességem, fokozatosan nő az önbizalmam. 1 éve történt a műtét amely oly távoli és mégis nagyon közelinek tűnő impulzus.

Bíztam abban, hogy mint sok minden másból, ebből is győztesen jövök ki, felül múlom önmagam, ezen a téren mindig is harcos voltam, tekintve, hogy nem ez volt az első csípőműtétem. Sajnos nem tudok nem gondolni a majdani revíziós műtétre, a fiatal korom miatt várható lesz ez is, de a testem-lelkem tiltakozik ellene, próbálom másként megközelíteni. 

Élem az életemet remekül vagyok és üzenem nektek műtét előtt állóknak, hogy bátorság, megértelek titeket hogy féltek de ez nem baj mert jobb félni mint megijedni! Azután a gyógyulásra kell koncentrálni és bízni magunkban. Rengeteg erőt kivesz az emberből, de minőségileg egy jobb ÉLET lesz érte a jutalom.

Gyógyulásra fel, döntsetek jól és bízzatok!

Most ennyi mert kifogyott a tinta a tollamból, írjátok meg saját élményeiteket ide vagy a semmikulonos1@gmail.com címre!

Téma az utcán hever!

Egészség!
emblema_1.png

Szólj hozzá

1 évvel a csípőprotézis műtét után