A búcsúzás nem végleges
Sziasztok!
A műtét előtti utolsó munkahetemnek is vége. A magam módján elköszöntem a kollégáimtól. Szerdán szabadnapomon sütöttem nekik süteményt. Egy sós, sajtosat és egy édeset hókiflit. Nagy szeretettel készültem a búcsú napjára, hajnal fél 5-kor indultam felpakolva a buszmegállóba. A délelőtt folyamán végigkínáltam a közvetlen munkatársaimat és természetesen a vezetőséget sem hagytam ki. Én így búcsúztam tőlük, miközben sejtésük sem volt, hogy búcsúzkodom. Senki sem tudja, hogy mi vár rám, hogy mi előtt állok. Nem akartam elmondani, megakartam úszni a sok kérdezősködést, a magyarázkodást, a pletykálást és az esetleges rosszindulatú megjegyzéseket. Ismerem az embereket valamelyest, mindig akad akiben a rosszindulatúság, gonoszság munkálkodik. Ebből a megfontolásból nem szóltam senkinek sem, csak a főnökömnek, neki tudnia kell, hogy mire számíthat, illetve mire nem számíthat velem kapcsolatban. Nagyon rendesen emberségesen állt hozzám, sok szerencsét kívánt a műtéthez és vár vissza. A kíváncsiság is hajt, szeretném tudni melyik kolléga lesz az aki majd érdeklődik hogylétem felől, ki lesz az akit érdekel a sorsom. Nagyjából tudom, megvannak az emberkék itt a fejemben.
Nem rég olvastam egy picike történetet ami elgondolkodtatott és most ezt megosztom veletek
Ti is gondolkodjatok el ki az akit az életedbe be kell vonzani és kit kell kizárni. Én elgondolkoztam. Ma voltunk a temetőbe, nem sok időt töltöttünk ott. Valakihez nem jutottunk ki, mert messze vannak, értük mécsest gyújtottunk itthon és együtt emlékeztünk rájuk, beszélgettünk sztorizgattunk róluk. Ti is gyújtsatok egy szál gyertyát vagy mécsest és elmélkedjünk együtt az életről és a halálról.
Nagyon köszönöm a figyelmeteket, 2-án meglátogatom az aneszteziológust és beszámolok a történtekről.
A téma továbbra is az utcán hever, csak le kell hajolni érte, ha van a fejetekben bármilyen gondolat kérlek osszátok meg velem!
Üdvözlettel:
