Sziasztok!

Ma két hete, hogy megműtöttek. Tisztán emlékszem a két héttel ezelőtti eseményekre, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy már túl vagyok a műtéten. Ígéretemhez híven folytatom a történetem. Miután megkaptam a nehezen kivívott fíííínom vacsorámat, bejött az éjszakás nővér gyógyszereket osztani. Nekem vérrögoldót adott és kértem altatót illetve fájdalomcsillapítót. Nem túl nagymértékben de azért finoman hasogatott a lábam. Az altató azért kellett mert még mindig csak háton párna nélkül lehettem és már nagyon nyomasztó volt ez a póz. Egész éjszaka arról ábrándoztam, hogy mennyire a bal oldalamra fordulnék, szinte vágyakoztam utána. De a jobb lábam szinte meg sem mozdult, mintha betontömbből lenne. Az este egész jól elment, csörgött a mobilom rendre, úgy éreztem magam mint egy telefonközpontos. Nagyon jól esett, hogy ennyi ember, barát, ismerős érdeklődik az állapotom felől. Aztán nyolc óra lett és már nagyon nyűgös voltam a háton fekvés miatt. Belegondoltam, hogy még kb 12 órát tölthetek így, kezdtem egész rosszul érezni magam. Nagyon jó ötlet volt tőlem, hogy elvittem magammal az mp3 lejátszóm elkezdtem hallgatni mindenféle nekem tetsző zenét  és nagyon jól esett Hofi régi előadásait is meghallgatni. Segített a "túlélésben". 10 óra felé bevettem az altatóm megpróbáltam aludni, amely többé-kevésbé sikerült. Hajnal 3 óra felé ismét megébredtem, kínlódtam az ágyban kb 1 óra hosszát és végre a hajnali órákban megjött a felmentő nővérváltás, ami azt jelentette, hogy nem sokára beindul az élet és történni fog valami. Így is volt, a délelőtt viszonylag eseménydúsan telt.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy műtét után vért vettek és kb óránként jöttek vérnyomást mérni. Előző este a vizitnél említette a nővér, hogy nagyon rossz lett a vérképem sok vért vesztettem. A vérnyomásom is nagyon alacsony volt. Én semmi kivetni valót nem találtam ezekben a képletekben, hiszen elég nagy műtéten estem át, nem volt ezen semmi meglepő. Így másnap reggel is megcsapoltak. A nővérkét megkértem, hogy a fejemet kicsit emelje meg. Ekkor a kezembe nyomta az ágy távirányítóját és mondta, hogy ezzel saját magam szabályozhatom a fekhelyem! Éljen! Itt volt a jelentősége annak, hogy először milyen ágyat választottam és akkor nagyon nagy hálát éreztem az iránt a nővér iránt aki ajánlotta nekem ezt az ágyat. Ha tehetitek elektromos távirányítású ágyat válasszatok, nagyon nagy szabadságot ad a kórházban!

Reggeli után nemsokkal megérkezett a gyógytornász. Bemutatkozott és megkezdtük a gyógytornát. Kiültem az ágy szélére, utána lábra álltam. Reggeli vizitnél mondta az orvosom, hogy fél testsúllyal a műtött lábamat terhelhetem. Így is történt. Nagyon nehéznek éreztem magam majd belekapaszkodtam a piros Ferrarimba.(járókeret)Mentem egy kis kört picit szédelegtem, majd vissza az ágyba. Elkezdődött a gyógytorna. Az első speciális mozdulat nehéznek bizonyult. Felhúzni a lábat. De sikerült. A 10. lábfelhúzás már egész jól ment. A gyógytornász megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok, jól mozgok. Meg volt az első sikerélményem. Rendesen elfáradtam ebben a 20 percben. Jól esett visszafeküdni. Közben jöttek az újabb betegek műtéti előkészületre őszintén sajnáltam őket, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy  túl vagyok a műtéten. A délelőtt könnyen eltelt és jött az ebéd.Valami leves és zöldbabfőzelék sült csirkecombbal. A levest nem ettem meg a második fogás akármilyen hihetetlen is nagyon jól esett. Éhes voltam. Elég is volt. A szerdai ebéd kicsit jobban nézett ki.Mivel kivették a drain csövet és a katétert, bizonyos szinten mobilizálható voltam. Így ki kellett mennem wc-re. Nagy erőfeszítések árán sikerült is! Ám a visszaút kacifántosra sikeredett, mert már a wc ajtóban hányingerem lett és szédültem. Ferrarimat maximális fokozatra kapcsoltam mert éreztem muszáj lefeküdnöm. Bizonyára a vérnyomásom viccelt meg engem, úgy hogy kedves csípőprotézisre várók, csak óvatosan a kanyarokkal!!! A délutánt szunyókálással töltöttem, állítgattam a fejem alatt az ágyat és néztem ahogy a műtött betegek érkeznek vissza a kórterembe. Minden betegnél ugyanaz játszódott le mint nálam. Vérnyomás mérés, vérvétel, és kínlódás. Az első éjszaka baromi rossz mindenkinek. Egymás ellen jajgattunk a fájdalomtól, mindenkinek fájt, hasogatott valahol. Talán a kedd éjszaka számomra jobb volt.

Ez a keddi vacsora

Hogy hogyan alakult a további sorsom a kórházban nem sokára megírom nektek, most megyek gyűjtök egy kis erőt a további íráshoz! Addig is minden jót!

TUTCH

Üdvözlettel: